Itt az újabb őszödi beszéd: végleg kimúlt „bezzegrománia”!

• Augusztus elsejétől 19 százalékról 21 százalékra nő az általános áfakulcs; bizonyos termékek és szolgáltatások (élelmiszerek, gyógyszerek, tűzifa, hőenergia, könyvek, ivóvíz és csatornázás, vendéglátóipar) áfája a jelenlegi 5, illetve 9 százalékról 11 százalékra emelkedik, az 5 és 9 százalékos kedvezményes áfakulcsok megszűnnek;
• Jövő év január elsejétől 10 százalékról 16 százalékra nő az osztalékadó;
• Augusztus elsejétől a 10 százalékos egészségügyi szolgáltatási járulékfizetést kiterjesztik a 3000 lejt meghaladó nyugdíjakra;
• Augusztus elsejétől a szeszes italok, a dohányáru és az üzemanyagok jövedéki adója 10 százalékkal nő;
• Szeptember elsejétől a személygépkocsik úthasználati díja egy napra 3,5 euró, tíz napra 6 euró, 30 napra 9,5 euró, 60 napra 15 euró, egy évre pedig 50 euró lesz.

A fent felsorolt megszorító intézkedések csak egy kicsiny részét teszik annak a csomagnak, amit Ilije Bolojan román kormányfő pénteken jelentett be. A brutális csomag miatt hatalmas a felháborodás Romániában, és a következő hetekben sztrájkok, tüntetések vannak belengetve az ellenzék részéről. Az egész históriában azonban van egy szál, amiről mindenki megfeledkezett. De mi is az valójában? Nézzük is!  

Nem várt helyről érkezett a kijózanító pofon az elmúlt napokban azon polgártársaink számára, akik az elmúlt években szinte ájulásig imádták keleti szomszédunkat. Búvópatakként indult, majd pedig Duna-delta méretűvé duzzadt az elmúlt években a hazai politikumban azon megszólalások sora, amelyek szerint Románia gazdagabb, fejlettebb, összességében sokkal jobb hely, mint Magyarország. 

Mindezt még „megfűszerezték” azzal is, hogy a magyar és a román életszínvonal között a jövőben a távolság növekedni fog a román fél javára. Hiába jelezték többen is, hogy az egyes adatok összehasonlítása nem adja ki a valóságot, de a szakértőket és a The Official Mant mindez hidegen hagyta. 

Aztán láss csodát, péntek óta teljes csönd van. Az eddig bőszen „bezzegromániázó” hangok mintha vezényszóra tették volna, egyszerre elhallgattak. De nemcsak elhallgattak, hanem a brutális megszorítócsomagról szinte semmit sem írtak, és semmit sem nyilatkoztak az eddig oly hangos szakértők. Csend, hó és halál – mondhatjuk Vörösmarty Mihály ismert soraival. 

Bizony a történelem ismétli önmagát.

Már akkor baloldali elfogultsággal működő Európai Bizottság is a kormány segítségére sietett, és mindent elkövetett a baj leplezésére. Gyurcsány győzött, majd jött a hidegzuhany mindnyájunk nyakába. 

Hasonló a helyzet most is. Évekig „kábítottak” minket azzal a baloldal „sztárjai”, hogy Románia egy csoda. Józanabb hangok most is voltak, és többek között leírták, elmondták, hogy a román „gazdasági csoda” alapja a hatalmas költségvetési hiány, az elszaladó államadósság, valamint többek között a külföldön dolgozó milliók hazautalása. Most pedig, hogy az Európában is párját ritkító intézkedéseket bejelentették, hallgatnak mint az a bizonyos a fűben. 

Az őszödi dilemmából jól láthatóan továbbra sem tudnak szabadulni a hazai baloldali megmondóemberek. 19 évvel ezelőtt is csak fújták és fújták a gyurcsányi lufit, majd amikor kipukkadt, akkor inkább a hallgatásba menekültek, és próbálták kibekkelni a nehéz időket. Ugyanezek az emberek évekig fújták előttünk a román gazdasági csodáról szóló népmeséket, majd amikor kiderült, hogy minden egyes szavuk hazugság, akkor szintén jobbnak látják csöndben maradni. Vajon ki fogja végre ezeket a megmondókat számonkérni? 

Nyitókép: AFP/Daniel Mihailescu